Költőtoll

Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Na jó, valljuk be, ez a legtöbb kapcsolat esetében így van. A szív, az összetörik, egy picit meginog a hitünk a szerelemben, és úgy érezzük, hogy örökre búcsút mondhatunk az illúzióinknak. Jöhetnek a szakítós számok, a szomorú versek … Itt is van mindjárt kettő!

Amikor felmerült, hogy a következő verseinket egy állat ihlesse, tulajdonképpen nem is kellett gondolkodnom azon, hogy melyiket is válasszam. Kisgyermekkorom óta szeretem a lovakat. Mindig is elvarázsolt a tekintetük melegsége, a mozdulataik kecsessége, a bennük lakozó szilaj erő, mely többnyire mégis szelídséggel párosul, sőt, még az illatukat is szeretem. Mindez valószínűleg nem kicsi részben an...

Az állatvilág képviselői közül én elsősorban a nagymacskákért rajongok. Lenyűgöz az a fajta kettősség, amelyet ezek az állatok képviselnek: épp annyira tudnak játékos „kiscicák“ lenni, mint kegyetlen gyilkosok. A következő verset egy különösen titokzatos külsejű macskaféléről írtam, próbáltam megragadni az éjjeli prédaejtés pillanatait.

Az állatvilág képviselői ihlették aktuális verseinket. A hangvétel ezúttal komolyabbra sikerült, próbáltuk választott „totemállataink“ tulajdonságait művészi szempontból megközelíteni. A témaválasztással nem titkolt módon szeretnénk felhívni a figyelmet a környezetvédelemre, közös értékeink védelmére is, amelyet napi fogyasztási döntéseinkkel befolyásolhatunk. Az emberiség érdeke ugyanis az lenne,...

Rég voltam már fesztiválon. Két picike gyermekem eléggé egymás után született, ami azt jelenti, hogy az utóbbi néhány évben szinte levegőt venni nem volt időm, nem még hogy ilyesfajta úri szórakozáson törjem a fejem. Hanem idén, hogy végre kicsit megnőttek, és már a nagymamánál alvás is nem hogy opció, hanem egyenesen egy kisebbfajta ünnep a számukra, bizony szereztünk is jegyeket egy környékbeli...

Ó azok a csodás fiatal évek, amikor zsebünkben némi pénzzel, meg egy fogkefével nekiindulunk a nagyvilágnak! Persze a nyári fesztiválok sem maradhatnak ki a kalandok sorából. Az alábbi vers egy reggeli ébredés képeit próbálja megragadni, a nosztalgikus utóíz nem a véletlen műve.

Ha nyár, akkor fesztivál! Mindegy, milyen: rock, elektronikus, vagy éppen pop, vannak az összes fesztiválra jellemző közös élmények – legyen az a sátorozás annak minden nyűgével, a zuhanyzók előtti hosszas ácsorgás és cöccögés, vagy éppen a ruhánkat sörrel lelocsoló tizenéves angol turisták. Üsse kő, egy fesztivál akkor is a felszabadultság ünnepe, szóval ezt a hangulatot igyekeztünk megörökíteni...

Szerencsés embernek mondhatom magam, mert jó pár olyan pedagógus vett körül gyermekkoromban, akik nemcsak a tananyagot adták át, hanem lelkiismeretesen, erőn felül dolgoztak azon, hogy megszeressem az iskolát. Ők mutatták meg az utat egy olyan világhoz, amelyben minden nyitott ajtó mögött egy újabb húzódik meg, s ezeket az ajtókat a mai napig boldogan nyitogatom. Az alábbi versben egy különösen ke...

Hogy mi működik és mi nem a jelenlegi iskolarendszerben, arról nagyon sokat lehetne beszélni, vitázni. Amiben viszont talán mind egyet tudunk érteni, az az, hogy a tanár az iskola lelke. Ő az, aki, ha jól csinálja a dolgát, képes közelebb hozni a világot, eligazítani benne, és egy életre megszerettetni a gyerekekkel tudományt, művészetet, irodalmat…  Az ilyen tanár felbecsülhetetlen kincs, és szív...

Mivel a nemzetközi pedagógusnapot júniusban ünneplik, így most legyen szó azokról, akik először ceruzát adtak a kezünkbe, és végtelen türelemmel ismertették meg velünk az olvasás, írás és a tudomány titkait. Éljenek a kíváncsi, nyitott szellemiségű gyermekeket nevelő pedagógusok, éljenek mindazok, akik a jövő generációjának nevelésében oroszlánrészt vállalnak. Legyen a júniusi Költőtoll tisztelgés...

Két kisgyermek anyukájaként számtalan kalandban van részem. Na meg számtalan megoldandó helyzet, illetve probléma elé is kerülök nap mint nap. Aki hasonló cipőben jár, tudja, miről beszélek. Különösen izgalmas például a pelenkáról való leszokás időszaka, amelynek során mindenféle vicces és nem annyira vicces szituáció elé kerül a szülő, és minden kreativitásunkra szükség van ahhoz, hogy átvészeljü...

Gyermeknap alkalmából egy újabb verses mesével szeretném megörvendeztetni a legkisebbeket. Helyszíne a kívánságbolt, ahol minden ifjú „vásárló“ kívánsága valóra válhat – egy rendkívül egyszerű, de mégis fontos feltétellel. Felolvasni is ér, sőt, a szereplőket akár le is rajzolhatjátok, ha nagyon tetszett a történet. Hogyan képzelitek el Ti, a kívánságboltot?

Írtunk már gyermekverset a rovat keretein belül, és mindketten imádtuk a feladatot. A visszajelzések alapján pedig eléggé jól sikerültek a szóban forgó szösszenetek, el is határoztuk még akkor, hogy máskor is csinálunk ilyet. Mi is lenne ehhez megfelelőbb alkalom, mint a gyermeknapé? Fogadjátok hát szeretettel a legkisebbeknek szánt sorainkat, esetleg olvassátok el nekik e verseket lefekvés előtt!...

Még a legelső kertkocsmás Költőtoll-brainstormingunk alkalmával merült fel az ötlet köztünk Kerivel, hogy írjunk majd egy direkt rossz, vagy rossz rímes verset is. Mondjuk, mint Varró Dani egy-egy mókás darabja. Ilyennel ezelőtt nem is nagyon próbálkoztam, és jelentem, nem is olyan  könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni, pláne ha amúgy máskor épp az ellenkező...

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne igazán rossz verset írni – majd úgy döntöttem, hogy arról írok verset, hogy hogyan írok majd verset – egyszerűen, l´art pour l´art.  A vershez egy alteregót is alkottam, fogadjátok szeretettel és legalább akkora jókedvvel, mint amivel készült.

Akik rendszeresen olvassák a rovatot, jól tudják, hogy nem mindig szeretjük komolyan venni magunkat, no meg a kötöttségeket sem. Mivel az április köztudottan a legbolondosabb hónap, úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal félretesszük a verstan szabályait – legyen a mondanivaló banális, a rím leginkább kín, szótagszám, az meg mi? Ketten kétfelől közelítettük meg a témát, így született a kínlódva versel...

Amikor a popkult mint téma felmerült a rovattal kapcsolatos ötletelés során, mindjárt beugrott pár olyan klasszikus film és sorozat, amelyet valószínűleg mindenki ismer és kismilliószor látott. Egy van köztük csupán, ami meghasítja a sziklaszívet is, Jack és Rose romantikus története, amely látványos, nagyszabású, de végül mégis nélkülözi a happy end-et. Ez az a film, amely láttán mindannyian (fel...

Amikor felmerült, hogy következő verseinket a popkultúra valamely szegmense, alkotása ihlesse, azonnal meg is volt az elképzelésem, hogy miről szól majd a szövegem. Tinikoromban teljesen elvarázsolt a Mátrix univerzuma, a filmet tartalmazó videokazettát rongyosra néztem, szerintem kis híján fejből tudtam a szöveget, és természetesen egy kicsit szerelmes voltam Keanu Reeves-be, no de hát akkoriban...

Legújabb epizódunk költeményeit egy-egy olyan, popkultúrához tartozó alkotás ihlette, amelyet egészen bizonyosan mindenki ismer, még akkor is, ha mondjuk annyira nem akarja. Egy ikonikus film, illetve sorozat képkockái elevenedhetnek meg olvasásuk közben. Nem is lőnénk le, hogy pontosan mely mesterművekről van szó, de úgyis könnyen rájöttök majd, szóval versre fel!

Kis gyermekeim megszületése, na meg persze a Covid előtt jártam párszor az ázsiai kontinensen. Több országba is ellátogattam, belekóstolhattam picit a helyi ízekbe, szagokba, színekbe. Imádtam ezeknek az utaknak szinte minden percét, az idegen kultúrákkal való találkozás mindig mérhetetlenül izgalmas a számomra. Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az...

2017-ben volt szerencsém ellátogatni Izraelbe. Tel-Aviv neve időről-időre feltűnik az esti hírekben: késelés, robbantás, elhárított rakéták: teljesen őszintén, tartottam tőle. De utazásunk a lehető legszerencsésebben alakult, az ország gyönyörű (és milyen nagy részét nem láttam még!), kalandokban, látnivalókban nem volt hiány. Visszatérek még, ez egészen biztos.

Február, locspocs, sár, kopogó mínuszok, kabátujjunkba befütyül a csípős, tél végi szél. Legtöbbünk alig várja a tavaszt, napfényről, virágillatról, langymelegről álmodik. Ezért is döntöttünk úgy, hogy rovatunkban ezúttal gondolatban - versben melegebb éghajlatra utazunk, hogy elmúlt nyaralásaink emlékénél sütkérezzünk egy kicsit.

Ebben a versben szerettem volna megjeleníteni azt a lelkiállapotot, feszültséget, amelyet a közösségi média hozott be az ismerkedés, kapcsolattartás berkeibe. Azáltal, hogy jelen vagyunk a „hálón“, hamar végtelenül lenyomozhatóvá, egyben sebezhetővé válhatunk, s ez negatívan hathat ki az életünkre. Lássunk most egy kortárs, netes románcot, amely épp olyan gyorsan indul el, amilyen gyorsan véget is...

Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. Nehéz nem megnézni, hány visszajelzés is érkezett a legutolsó posztunkra, nehéz megállni szó nélkül, ha valami elképesztően primitív hozzászólással találkozunk, és már csak unalomból meg megs...

Elképesztő, hogy az internet utóbbi húsz-harminc évét milyen mértékben változtatták meg a közösségi platformok. Ma már ezeken a felületeken értesülünk házasságkötésről, gyermekszületésről, elhalálozásról, közelgő eseményekről, születésnapokról, itt tartjuk a kapcsolatot, itt kommentelünk és ismerkedünk. Az offline világ eseménytelensége, egyformasága válik egy csapásra élményszerűvé itt, sőt ha úg...