Költőtoll

Az alábbi sorokban egy olyan anya helyzetét próbáltam átélni, aki gyermekével együtt menekül egy újabb bombázás elől, s bár családjában próbálja tartani a lelket, belül teljesen összetört és reményvesztett. Mégis hogyan maradhatnánk erősek, védelmezők, vigasztalók, ha éppen minden összedőlni látszik?

Alighogy megörültünk a járványhullámok lecsengésének, és reménykedve vártuk a tavaszt, mire február végén kirobbant az orosz-ukrán katonai konfliktus. Májusi verseink így közös és határozott döntésünk alapján erre a témára reflektálnak, ill. mindarra a materiális és mentális következményre, amellyel egy háború jár. Bár a stratégiai döntések a politikusok asztalánál születnek meg, a harcok borzalma...

Ebben a versben próbálom megidézni azokat a kedves gyermekkori emlékeimet, amik a mai napig élénken élnek bennem – egykori játékok, ízek, illatok, mindez az otthon biztonságos melegébe csomagolva. Gyermeki tisztaság és olykor naivitás bukkan ki a pasztellszínű képek mögül, egy olyan életszakaszra visszaemlékezve, amikor még nem nyomják az ember vállát gondok, és amikor még minden apró felfedezés e...

Tavaly hunyt el utolsó nagyszülőm, anyai nagymamám. Ilyenkor az ember önkéntelenül is úgy érzi, hogy az őt a saját gyermekkorához fűző fontos szál is elszakad egyben. Amikor felmerült, hogy a gyermekkorunkat dolgozzuk fel versben a Költőtoll rovatban, egyértelmű volt számomra, hogy valamilyen formában róla és nagypapámról is megemlékezek majd. Egészen pici koromban még ott laktunk náluk. Ott totyo...

Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi korunkból átszivárgó illatok, színek, érzések között. Megannyi dolog, mely visszahozhatatlanul tovatűnik, nem veszik el soha mégsem. Persze a gyermekkor mindenkinek mást és mást jelent, megpróbáltuk még...

A háború borzalma mellett sokunknak talán fel sem tűnik, hogy klímaügyben is katasztrófa készül. A legfrissebb jelentés szerint nincs sok okunk az optimizmusra, és mindenki a saját bőrén fogja érezni az éghajlatváltozás negatív hatásait. Nem is annyira képletesen magunk alatt vágjuk a fát, és itt a legfőbb ideje, hogy tudatosítsuk, hogy bizony változtatnunk kell, és jobban meg kell becsülnünk azt,...

A környezetszennyezést korunk egyik óriási kihívásának tartom – a fogyasztói társadalom ugyanis lassan önnön szemetébe fullad bele. Persze, léteznek klímacsúcsok meg konferenciák, (ahová a világ vezetői kerozinzabáló magángépekkel érkeznek), de ezeken általában nem sikerül a legégetőbb kérdések ügyében általános érvényű, szigorú határozatokat hozni. Felmerül hát a kérdés: mit tehet a kisember? A.)...

Februárban egy olyan témát járunk körül két verssel, amelynek sajnos nem szentelünk elég figyelmet és energiát: ez pedig a környezetvédelem, a bolygó tagadhatatlan pusztulása és az ebből fakadó klímaszorongás. A 21. század embere elképesztő sebességérűre gyorsult világban él, a növekvő életszínvonal magasabb igényekkel és persze még több (gyakran teljesen felesleges) fogyasztással jár. A habzsolás...

Amikor Kerivel a közelgő január kapcsán úgy döntöttünk, a fogadalmak témáját választjuk a következő Költőtoll epizódhoz, az utolsó pillanatban kicsit csavartam a dolgon. Mert hát, ha már fogadalmak, az embernek önkéntelenül is eszébe jut, hogy bizony nemcsak az új év késztethet fogadkozásra minket, hanem a szerelem is. Ha jól mennek a dolgok, örök hűséget fogadunk, ha meg rosszul, akkor azt, hogy...

Az új év remek lehetőséget kínál arra, hogy tiszta lappal kezdjünk, hogy más irányba fordítsuk életünk vitorlásának kormánykerekét (mily költői!). Sokan tesznek fogadalmat ilyenkor, nagy a lendület, ami aztán szép csendesen alábbhagy, ahogy telnek a hetek-hónapok. Jómagam is tettem már ilyenkor fogadalmat, de nem igazán sikerült betartani – az alábbi szösszenetben pedig jól kinevetem ezeket a mikr...

A 2022-es első epizódunkban ismét nem vettük túl komolyan magunkat, a téma pedig nem is lehetne aktuálisabb, hiszen a fogadalmak témáját dolgoztuk fel verseinkben. Igaz, nem egészen ugyanúgy, és nem is egészen ugyanarról. Az egyik költemény az újévi fogadalmak jelenségére reagál meglehetős iróniával, a másik viszont egy olyan élethelyzetre, amikor az ember szintén hajlamos fogadkozni: a szerelmi c...

December végén lépünk át az új évbe, ahol a vidámságé és az önfeledt hangulaté a főszerep. Éppen ezért Jankával arra gondoltunk, nevessünk egy kicsit mi is – azon, hogy milyenek vagyunk mi, nők, mi mindenen nyavalygunk, karikírozzuk a tulajdonságainkat, a gondolkodásmódunkat. Annyi szerepben, helyzetben kell megfelelnie egy 21. századi nőnek, hogy felsorolni is nehéz. Ennek apropóján, a netes társ...

Még a Költőtoll-sorozat megszületése előtt, egy nyári kocsmakertbenülős, tervezgetős brainstorming alkalmával merült fel először Keri meg köztem, hogy arról is kéne majd verset írni, hogy milyen nőnek lenni. Persze azért úgy, hogy ne is vegyük az egészet véresen komolyan. Meg hát amúgy is, milyen? Személyiségtől, élethelyzettől, ezer dologtól függően más és más. Amikor leültem a fehér papír elé (i...

Milyenek is vagyunk mi, nők? Nyilván ezerfélék, ezerféle élethelyzetben. Mégis vannak olyan közös tapasztalatok, melyek sokunknak ismerősnek tetszhetnek. Sokszor érezzük úgy, hogy nehéz ez, mindig rohanni kell, egyszerre helyt állni rengeteg fronton, közben kétségekkel küszködünk, nem érezzük magunkat elég jónak, megértésre, igazi társra vágyunk. Persze nem mindig jönnek össze a dolgok – de ezt le...

Amikor felvetődött Keri és köztem, én kifejezetten örültem az ötletnek, hogy írjunk szonettet. Már régebben is próbálkoztam ezzel a gazdag hagyományú műfajjal, hozzám mindig is elég közel álltak a különböző kötött formák. Szeretek „gúzsba kötve táncolni” – bár Kosztolányi a műfordítást jellemezte így. Szeretem, ahogy a rímek egymásba folyva hömpölyögtetik a szép, szabályos sorokat. Mi viszont, hog...

Amikor először felvetődött a szonett, mint műfaj kipróbálása a rovatban, azonnal tettem hátrafelé egy lépést. Azért tartottam a szonettírástól, mert olyan remekművek születtek a műfajban, mint pl. Shakespeare 75. szonettje (az „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér“ kezdetű klasszikus), amit nem lehet, illetve nem is célom űberelni. Aztán Jankával megállapodtunk abban, hogy legyen szabad a szonett,...

A meleg pokrócokkal és illatos teákkal körített, fagyos november mintha csak csábítaná az olvasót a tartalmas, újszerű olvasmányok irányába. A novemberi Költőtoll közös témája a szonett, mint a szerelmes költemények egyik legszebb, legéteribb műfaja. Úgy döntöttünk, hogy leporoljuk ezt a középkorban megszületett, majd a reneszánsz során virágkorát élt, kötött műfajt, és újraértelmezzük a 21. száza...

Amikor Jankával megismerkedtünk és közös metszéspontokat kerestünk irodalmi téren, szinte azonnal szóba került Závada Péter munkássága. Az akkoriban még szókimondó rapper srác olyan fordulatot hozott a kortárs irodalmi közegbe, hogy az első, „Ahol megszakad“ c. önálló verseskötetére sem kellett sokat várni. Számos kiváló darabja mellett, a „Boldog óra“ c. verse az, amely előtt most képzeletbeli a ...

A sokaknak Akkezdet Phiaiból ismerős Závada Péter legelső kötetének, az Ahol megszakadnak címűnek a legelső verse, a Boldog óra mindkettőnk számára fontos szöveg. Sokszor olvastuk, beszélgettünk róla, megérintett minket. Amikor kitaláltuk, mi lenne, ha egy már létező versre reagálhatnánk, vagy készíthetnénk átiratot, szinte magától értetődően esett rá a választásunk. Ha esetleg Ti nem ismernétek,...

Sem az irodalom iránti rajongásunk, sem pedig ismeretségünk nem mondható épp újkeletűnek. Ráadásul a versolvasás élménye mellett mindketten tollat is ragadunk időnként, így adta magát a gondolat, hogy közös projektbe fogjunk. Már csak az együttműködés formáját kellett kitalálnunk, de az sem ment túl nehezen. Összedugtuk a fejünket, és elhatároztuk, hogy hónapról hónapra mindketten írunk egy-egy ve...