Emberemlékezet

Újra a csendről beszélünk. A lakótelepek és parkolók alatt lévő tömegsírok csendjéről. Európa utolsó nagy etnikai tisztogatása volt a délszláv háborúk előtt az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás. A legutóbbi időkig a csend nyomta el a sikolyokat.

A manapság Apró villaként ismert Sebestyén villa története nem elszigetelt eset, hanem a rendszer maga. A pártállamban a másoktól elrabolt vagyonokat adták a pártvezetőknek. Aztán a rendszerváltoztatás után meglehetősen olcsón megvásárolhatták az elrabolt vagyont.

A II. világháború idején a lágerekben és más helyeken szerepet vállalt kápók helyzetét elemezzük a háború utáni népbírósági perek tükrében.

Az elfelejtett béke – a közbeszéd Trianonról szól sokat, miközben az annál is kedvezőtlenebb (területben, kisebbségi jogokban) párizsi békéről kevés szó esik. Most alaposan elemezzük a téma szakértőjével.

Hogyan lesz az 1994-es sikertelenségből 1998-as siker? A magyar polgári együttműködés történetét elemezzük a rendszerváltoztatás előtti időktől, majd a Batthyány Lajos Alapítvány 1991-es létrehozásától 2002-ig, de kicsit kitekintünk 2010-ig is.

Ötszáz év szuverenitásküzdelmeit elemezzük, 1526-tól, s kipillantunk régebbi korokba is. Mi az, ami állandó a magyar történelemben? Mi az a harc, amit minden nemzedéknek meg kell vívnia? Milyen közös vonásai vannak szuverenitásküzdelmeinknek és miként függ ez össze a mélyen a lelkünkben és történeti alkotmányunkban gyökerező magyar demokratikus hagyománnyal?

Csak a rendszerváltoztatás után kapott magyar állampolgárságot, s maga is menekült volt. Hontalan. Mégis megtalálta a hazáját, itt, Budapesten, Magyarországon. Többszázan köszönhetik neki az életüket. Ara Jeretzian regényes története Konstantinápolytól Budapesten át Bécsbe és vissza.

Tárnák mélye helyett a pincebörtönök mélyén. Hogyan reagált a pártállam a természeti katasztrófákra, bányaomlásokra? Miért sejtettek mindenhol szabotázst?

1989. Románia összeomlik. Egymásra lőnek a különböző fegyveres csoportok. Ki kivel van? Ki tudja? S volt-e magyar beavatkozás?

Felvidéket maroknyi cseh légiós kezdte megszállni 1918-ban. Könnyedén visszaűzhetők voltak a határ mögé, ahonnan jöttek. De Károlyiék nem tűzparancsot, hanem visszavonulási parancsot adtak a magyar csapatoknak, a hadsereget pedig leszerelték. A cseh megszállással pedig eljött a felvidéki magyar városokban, például Pozsonyban is, a sortüzek ideje.

Károlyi Mihály és „tudós” csapata. Miért vezettek országvesztéshez Jászi Oszkár gondolatai és az ezek nyomában járó politikai tevékenysége? Hogyan készítették elő a belső Trianont?

Mérnökök rács mögött és az ávó celláiban. Bányászperek, ötvenes évek.

A Kárpát-medencében az ezer éves magyar jelenlét szobrokban, emlékekben is kifejeződött. Nincs olyan szeglete a Kárpát-medencének, amely ne kapcsolódna a történelmünkhöz. Nem csoda, ha 1918 után elkezdődött az emlékek irtása. Ezzel párhuzamosan persze a megszállók konstruáltak maguknak új „történelmet”.

Két név, amely nagyjaink mellett örökre megmarad az emlékezetünkben: Drasche-Lázár Alfréd és Benárd Ágost. A trianoni szerződés aláírói. Aláírták, mert kellett. De rögtön utána kijelentették, hogy ezt soha, egy magyar sem fogja magára nézve kötelezőnek tartani. No de hol van az aláírás tolla?

Tűzzel-vassal. Joggal-jogtalansággal. Megtöréssel-megalázással. Mindegy hogyan, csak eltűnjenek az önállóan gazdálkodók a faluról. Mert a tulajdon, az önálló gazdálkodás az autonómia alapja. Ezt pedig a kommunizmus nem tűrhette. A kulákperek anatómiája.

Ha nem sikerül a párt által kitűzött termelési cél, annak csakis az imperialista ármány lehet az oka. Ez a kiindulópontja a Rákosi korszak nagy bánya-pereinek.

Wilson mint varázsszó, Wilson mint mákony. 1918 magyar elemzéséből nem maradhatnak ki a wilsoni pontok. De miért hittünk neki? Ez itt a kérdés!

Miért történt meg Trianon? Bűneink miatt? Az események elkerülhetetlen láncolata miatt? Vagy azért, mert a döntő pillanatban – hogy erősebb szót ne használjunk - alkalmatlanok jutottak kormányrúdhoz?

Ember maradt az embertelenségben, mégis embertelen körülmények között pusztult el. Sokan köszönhetik neki az életüket, és ő utolsó óráiban, a szovjet munkatáborban tartott istentiszteleten is szolgált. Magyar hőst mutatunk be, aki, mint minden önállóan, magyar módon gondolkodó ember, a nemzeti szocializmussal és a szovjet szocializmussal is szembekerült.

Azokra emlékezünk, akik nélkül nincs ma magyar Sopron, s persze eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi történt volna, ha 3 évvel korábban, 1918 őszén-telén nem szerelik le a hadsereget, s az egész ország egy nagy Rongyos Gárdává változva védte volna meg a magyar területeket a rátörő román, cseh és szerb csapatoktól. Erő és siker 1921-ből.

A Kárpát-medencében számos magyar egyetemi-felsőoktatási város volt. Pozsony és Kolozsvár is, például. A professzorok egy szál ruhában menekülhettek, könyvtárukat, jegyzeteiket, tudományos munkásságukat ott kellett hagyniuk a megszállók parancsára. No de a halálból miként lett feltámadás a nagyívűen gondolkodó Klebelsberg Kunó vezetésével?

1919-ben az Erdélyt tűzzel-vassal megszálló román csapatok húsvét hetének nagypéntekjén bestiális körülmények között végeznek ki több mint száz köröstárkányi és kisnyégerfalui lakost: férfiakat, nőket, gyerekeket is. Az árvákat felnevelte a falu. Az áldozatoknak pedig csak 80 év elteltével állíthattak emléket a megmaradtak utódai.

Románia, évtizedeken át: amikor gyerekeket is beszerveztek, hogy jelentsenek tanáraikról, társaikról, szüleikről. S a beszervezők köztünk éltek a romániai „rendszerváltoztatás” után is. Bennünket persze elsősorban Erdély érdekel: miként működött ez a magyar közösségben?

A csendről beszélünk. A csendről, mint történelemi tényezőről. Az elhallgatásról és az elhallgattatásról is, de arról is, hogy miért nem mondja el igazán dicsérendő tetteit számos embermentő.

Nem érte meg a rendszerváltoztatást, amiért annyit dolgozott. Mikortól? Már a német megszállás idején is 1944-ben, aztán 1945-től a szovjet megszállás idején folyamatosan, töretlenül. Vajon mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy a nyílt tárgyaláson visszavonja az ávó verőlegényei által kicsikart vallomásait? És mi következett utána, amikor újra magára maradt az ávóval a pincék mélyén?