C.S. Lazzar Podcast - Sikert és boldogságot!

Tudod, mi a közös egy túlpörgő agyban és egy mosógépben centrifuga üzemmódban? Mindkettő olyan tempón forog, hogy legszívesebben ráírnád filccel: „Ne nyúlj hozzá, amíg el nem csendesedik.” Csakhogy a mosógépen van stop gomb. Az agyadon meg… hát, papíron nincs. A gyakorlatban viszont van egy kis, olcsó „vészleállító”, csak senki nem csomagolta bele a használati utasításba. És igen: túlgondolkodókén...

Nem az időd kevés, hanem a fejed van tele felesleges zajjal. Nekem ez egy teljesen hétköznapi helyzetben ütött be: ültem a kanapén, és már megint azon pörögtem, hogy „mit rontok el”, miközben valójában csak jobb kérdéseket kellett volna feltennem magamnak. Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/01/06/hogyan-erj-el-barmit-hagyd-beken-a-celt-epits-rutint-2/ 

Van az a januári pillanat, amikor hirtelen mindenki vezérigazgató lesz a saját életében. Új füzet. Új app. Új fogadalom. „Idén végre rendbe teszem magam.” Aztán jön egy átlagos kedd, egy túl hosszú nap, egy „csak egy rész”-nek indult Netflix-maraton… és a nagy cél ugyanott végzi, ahol a karácsonyi bejgli morzsái: a kanapé repedéseiben. Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/01/05/hogyan-erj-el-b...

Van az a pillanat, amikor diadalittasan beírsz valamit a jegyzetek közé: „Ez az! Megvan!” Aztán másnap reggel visszanézed, és úgy érzed magad, mint aki részegen üzent magának a jövőből: „mi a fenét akartam ezzel?” Ez teljesen normális. Az első ötlet nagyon ritkán a „késztermék”. Inkább olyan, mint amikor a szakács felteszi a pörköltet. Még nem pörkölt, csak egy fazéknyi remény, hagyma és hangulat....

Tegnap még könnyű volt okosnak lenni: „idén egy dologra fókuszálok”. Ma már kevésbé menő, mert itt van a pillanat, amikor a nagy terv találkozik a kanapéval, a maradék bejglivel, meg azzal a fura, január 1-jei csenddel. És most jön a kérdés, amitől a legtöbb fogadalom úgy tűnik el, mint a pezsgő buborékja: mi az első lépés? Nem a „teljes életmódváltás”, nem a „mától új ember vagyok”, hanem az a ki...

December 31. A nap, amikor a naptár hirtelen főnöknek képzeli magát, és mindenhol azt suttogja: „Na? Na?? Most már tényleg összeszeded magad?”Közben te valószínűleg ugyanazt csinálod, mint máskor: próbálsz élni, néha ügyesen, néha összevissza. És igen, holnap is te ébredsz a párnádon. Legfeljebb kicsit szikárabb arccal, mert a pezsgőnek is van beleszólása. Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2025/...

Van az a pillanat, amikor egy film olyan hangosan sikítja, hogy „ez menthetetlen”, hogy szinte hallod a vészcsengőt a fejedben. A sztori lapos, a poénok kínosak, te meg ott ülsz, és ahelyett, hogy felállnál, elkezdesz alkudozni magaddal: „jó, de már kifizettem…”. Na, és most csavar: pontosan ugyanez történik rengeteg párkapcsolatban is. Nem azért maradunk, mert jó. Hanem mert „már túl sok benne a...

Az amatőr sokszor ott rontja el, hogy mindenre választ akar adni. Mindenre igent, mindenre megoldást, mindenre reakciót. Olyan, mint a kezdő zongorista, aki a teljes billentyűzetet végigtapossa, hátha egyszer csak megszületik a „Für Elise 2.0”. A mester viszont tudja, hogy a zene nem attól lesz zene, hogy több hangot teszel bele. Hanem attól, hogy van benne szünet. A haladás nagyon gyakran nem „mé...

Van az a pillanat, amikor már a „Hogy vagy?” kérdésre is automatikusan rávágod, hogy „megvagyok”, és közben érzed, hogy ez inkább állapotjelentés, mint válasz. Nem tragédia. Csak jelzés: valahol túl sok felesleges cuccot cipelsz. A jó hír: nem kell új énedet kitalálni. Elég pár dolgot nem csinálni tovább. Négyet mondok, amik meglepően sok boldogságot tudnak visszahozni – már attól, hogy elkezded l...

Kezdjük az alapoknál: ha töltött káposzta érkezik feléd ballisztikus pályán, akkor a „kommunikációs tréning” most nem prioritás. Ilyenkor az életösztön dolgozik, és teljes joggal. Viszont amíg a lépcső alatti szekrényben összekuporodva hallgatod, ahogy a villák passzív-agresszíven csörömpölnek, van időd rájönni valamire: a következő vihar előre be van írva a naptárba. Csak még nem kaptad meg róla...

Van az a pillanat, amikor már a harmadik kávé is csak díszlet. A tested pörög, az agyad meg közben egy külön műsorsávon futtatja a „mi lesz, ha…?” című sorozat összes évadát. És persze mindegyik rész jó kis horoggal ér véget. A legtöbben ilyenkor még több gondolkodást rendelnek a gondolkodás mellé. Elemzés, önboncolás, „na jó, de mi lenne az ideális lépés?”. Spoiler: a szorongás imádja az ideális...

Van az a barát, aki egy tüsszentésre is már „szerintem ez valami komoly” arccal guglizik. És igen: ha minden fejfájásra CT-t követelne, valószínűleg finoman elvennéd tőle a telefonját, és adnál helyette vizet meg egy aszpirint. Na és mi mit csinálunk, amikor nem a fejünk fáj, hanem az életünk? Sokszor pont ugyanazt: az első kellemetlen tünetre rátoljuk a piros gombot. Költözés, szakítás, felmondás...

Van egy szabály, amitől azóta is kicsit vakarom a fejem, mert bosszantóan igaz: olyan dolgokba vágj bele, amik elég nehezek ahhoz, hogy az elején garantáltan égesd magad, de elég fontosak ahhoz, hogy később ne bánd meg. Na most, ha ezt komolyan vesszük, akkor az álmaink jelentős része nem „motivációhiányon” bukik el, hanem azon az egyetlen, nagyon emberi mondaton, amit magunknak suttogunk:  „...

Megnyitod a laptopot, hogy jelentkezz arra az állásra / elküldd az ajánlatot / felhívd azt az embert / beiratkozz a tanfolyamra… és egyszer csak azon kapod magad, hogy fél órája a „mi van, ha” különböző változatait gyártod. Külön vicces, hogy közben mennyire profin tudunk remélni más dolgoknál. Egy filmelőzetesnél nem ülsz le Excel-táblázatot készíteni a „mi van, ha csalódás” kockázatáról. Veszel...

Ritka az, aki rájön (s ő is túl későn): nem egy nagy dráma vitte padlóra a kapcsolatot, hanem az apróságok. A félbehagyott mondatok. A „mindegy” túl gyakori használata. Az a furcsa, csendes távolság, ami úgy kúszik be a nappaliba, mint a por: nem látványos, csak egyszer csak mindenhol ott van . A szerelem nem beton, ami megköt és kész. Inkább egy növény, ami nem kér sokat – de azt rendszeresen. (I...

Tudod, mi a különbség egy ötéves és egy harmincéves duzzogása között? Az egyikhez elég egy plüss meg egy sarok, a másikhoz meg egy naptár, két határidő, egy számla és egy ember, aki visszaírta, hogy „ok”. És igen: a harmincévesnek valahogy mindig maximum tíz perce marad rá, hogy megsértődjön, aztán muszáj menni tovább. Nem azért, mert felnőttként „nem illik” rosszul lenni. Hanem mert drága mulatsá...

Évekig azt hittem, a mentális erő azt jelenti, hogy kitűzök egy célt, és ha kell, foggal-körömmel, csikorgó fogsorral, „majd én megmutatom” üzemmódban átnyomom magam rajta. Buldózer mentalitás. Csakhogy az élet nem autópálya, hanem szerpentin. Néha köd is van. Néha meg egy kecske ül az úton, és úgy néz rád, mintha te lennél rossz helyen. A valódi mentális erősség nem az, hogy egyetlen úton tudsz m...

Van az a reggel, amikor a mosogatógép néma sztrájkba lép, a Waze „csak egy kis torlódást” ígér (hazudik), és mire megérkezel, a kávéd úgy dönt, hogy feldíszíti a vadiúj fehér inged. Ilyenkor az emberben felbukkan az ősi, mélyről jövő kérdés: „Miért pont velem?” Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2025/12/15/amikor-minden-balul-sul-el-miert-eppen-te-vagy-a-vilag-fonyeremenye/

Az elején valahogy minden egyszerűbb volt, nem? Volt egy furcsa, édes érzés, hogy „mi” vagytok. Nem kellett külön megbeszélni, hogy ki figyel a másikra, ki segít, kihez tartozik a probléma. Ha a másik fáradt volt, te is lassabban mozogtál. Ha ő nevetett, te is. Aztán valahol félúton bejött a matematika: mosogatásszámlálás, kutyaleviteli statisztika, ki engedett többet. A kapcsolat hirtelen Excel-t...

Ott ülsz a monitorod előtt, bámulod az üres dokumentumot, és semmi. A fejed olyan üres, mint egy vasárnap délutáni bevásárlóközpont parkolója. Ismerős? Ha kreatív munkát végzel, biztos voltál már ilyen cipőben. Viszont néha elég négy kérdés, ami úgy piszkálja meg a gondolatokat, mint egy kis drót a makacs dugulást. Tudom, nem túl szép kép… de működik. Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2025/12/11...

Van az a pillanat, amikor egy hosszú munkanap után hazafelé zötyögsz, és hirtelen rájössz: tulajdonképpen már kívülről fújod a saját életed menetrendjét. Melyik busz jön, melyik meetingnél fog valaki „visszacsatolni”, mikor fogy el újra a kávé. És egyszer csak beléd hasít a felismerés: ha az élet tényleg egy regény, akkor valaki elfelejtette megírni a kalandos részeket. Olvasd el itt: https://csla...

Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy egy-egy ember mennyire sikeres, pedig van valami, ami annál sokkal fontosabb. Sikert és boldogságot! Kövess a további csatornáimon: Weboldal: https://cslazzar.com Facebook: https://www.facebook.com/cslazzar/ Instagram: https://www.instagram.com/cslazzar LinkedIn: https://linkedin.com/in/cslazzar Tiktok: https://www.tiktok.com/@cslazzar Sikert és boldogsá...

Amikor munkában vagyunk, azon gondolkodunk, hogy délután mit fogunk ebédelni, s vajon mi fog történni Isaura iker nővérével, aki épp magához tért egy 30 éves amnéziából. Aztán meg amikor otthon vagyunk, a félbemaradt munkahelyi feladatokon rágódunk.  Sikert és boldogságot! Kövess a további csatornáimon: Weboldal: https://cslazzar.com Facebook: https://www.facebook.com/cslazzar/ Instagram: https:/...

Szeretnél boldogabb lenni? Sikerre vágysz? Egy jobb élet után áhítozol? Tudd meg, mi az az első lépés, amit feltétlenül meg kell tenned. Sikert és boldogságot! Kövess a további csatornáimon: Weboldal: https://cslazzar.com Facebook: https://www.facebook.com/cslazzar/ Instagram: https://www.instagram.com/cslazzar LinkedIn: https://linkedin.com/in/cslazzar Tiktok: https://www.tiktok.com/@cslazzar Sik...

A sport előnyeiről regényeket írhatnánk (és írtak is már), de tudtad azt, hogy egy csupán negyed órás laza kocogás milyen hatással van az elmédre? Most megtudod! Sikert és boldogságot! Kövess a további csatornáimon: Weboldal: https://cslazzar.com Facebook: https://www.facebook.com/cslazzar/ Instagram: https://www.instagram.com/cslazzar LinkedIn: https://linkedin.com/in/cslazzar Tiktok: https://www...