Alpoktól az Adriáig

Zárógondolataim a trailről, az ott átéltekről, a tanulságokról. Köszönöm, hogy velem tartottál ezen az úton!

Megnéztem az Adria partjáról a napkeltét, aztán még megejtettem a számomra kötelező és elmaradhatatlan forrócsokit is a reggelim mellé, majd átkompoztam Triesztbe, ahonnan már busszal jöttem haza.

Elérkezett az utolsó szakasz, amely soránt megint átmentem Szlovéniába, majd Muggia előtt nem sokkal értem vissza most már tényleg végleg Olaszországba és fejeztem be az Alpok-Adria Trailt szó szerint az Adriai-tenger parján.

Lipica varázslatos hely, ne hagyjátok ki, mint ahogy a Kokos hegy karaztvidéke, az egykori vasúti nyomvonal ösvénye és végül a Rosandra völgy, ami egy igazi csoda.

Meglátogattam Proseccoban a magyar katonák temetőjét, végigmentem a Napóleon ösvényen és aztán végre elhagytam a Triesztből felszűrődő zajt, ami sokat levett addig a nap élvezeti értékéből.

Az Adria partján magasodó szirteken vezetett a Reike-ösvény, majd elindultam egyre távolabbi irányba a tengertől Prosecco felé.

Kitérő a magyar kápolnához és az egykori katonai temetőhöz, majd a két fél lövészárka közötti szűk senki földjén át haladtam a mai cél felé, ahol végre elértem az Adriai-tenger oartját

Gyönyörű napos időben másztam meg az újabb szőlőhegyeket, hogy aztán leereszkedjek végre az Isonzo völgyébe, ahol szintén öldöklő csaták folytak 1915-1917-ben.

Továbbra is a meseszép Brda régió szőlőtermelő vidékén haladok, ahol 2021-ben a Giro d Italia kerékpáros körverseny is áthaladt.

A szlovéniai Toscana leírhatatlanul szép, festői borvidékén át vezetett utam, sok szép apró falun keresztül.

Ömlő eső, hideg, megáradt patakok és folyók mellett szép borvidéken és csodás borászatokon és villák mellett vezetett utam vissza Szlovéniába.

Nem ez a nap lesz a kedvencem, meg hideg is lett a felénél nagyon, de azért mindig akad látnivaló.

Brutális 3 órás mászást követően, szó szerint az I. világháborús lövészárkokon át vezetett az ösvény át Olaszországba, egy pirinyó falucskába, ahol szuper társasággal töltöttem az estémet.

Első világháborús hadiösvényen es emlékhelyeken, gyönyörű panorámával társítva vezetett a mai szakasz Toominba.

Az út utolsó hét kilométerét és a kitérők során látottakat leszámítva nem a mai nap volt a legjirályabb, viszont sok minden történt pto- kontra.

Nyugodt tempóban, ötpercenként megállva a folyót fotózva és mindent megnézve, holnesőben, hol 8 fokban, hol felhőszakadásban, de így is lenyűgöző szépségű volt a táj.

Fel a Vrsic-hágóhoz 1688 m majd leereszkedtem a festői Soca folyó völgyébe, ahol tettem egy plusz kitérőt is a Mlinarica-kanyonba.

Nagyon hidegben és szitáló esőben értem el végre a szlovén határt és a medvékre figyelmeztető területet. A Júlia Alpok meseszép, rideg, szürke csipkés sziklaormok és buja, vad erdők jellemzik.

Jó hűvösben haladtam a Faakert See felé, majd Flinkenstein várához felmászva meg egy szép emelkedő várt rám egy egykori sípályán a szakasz végéig.

Egész napos esőben, mely hol elállt, hol szakadt, hol szemerkélt és néha még a Nap is kisütött értem el nagyon szép erdőkön és régi várromon, hegyi tavakon át a legendás és népszerű Wörtherseet.

A mai dupla szakasz a Gerlitzen Alpokon vezetett át. Szerencsére beértem a zuhé előtt.

Már másfél napja zuhog, így nem kockáztattam és megkerültem a hegyet és az ösvényt aszfaltra váltottam.

Brutális emelkedő a hüttétől a Falkert csúcs gerincéig , majd az újabb csúcs után tejködben ereszkedés, végül menekülés az eső elől

Kegyetlen reggeli emelkedők után még kegyetlenebbek jöttek, viszont káprázatos panorámával kárpótoltak.

Ma másfél szakaszra futotta az erőmből, de ez is bőségesen elegendő volt a hőségben.