Emberemlékezet

Mérnökök rács mögött és az ávó celláiban. Bányászperek, ötvenes évek.

A Kárpát-medencében az ezer éves magyar jelenlét szobrokban, emlékekben is kifejeződött. Nincs olyan szeglete a Kárpát-medencének, amely ne kapcsolódna a történelmünkhöz. Nem csoda, ha 1918 után elkezdődött az emlékek irtása. Ezzel párhuzamosan persze a megszállók konstruáltak maguknak új „történelmet”.

Két név, amely nagyjaink mellett örökre megmarad az emlékezetünkben: Drasche-Lázár Alfréd és Benárd Ágost. A trianoni szerződés aláírói. Aláírták, mert kellett. De rögtön utána kijelentették, hogy ezt soha, egy magyar sem fogja magára nézve kötelezőnek tartani. No de hol van az aláírás tolla?

Tűzzel-vassal. Joggal-jogtalansággal. Megtöréssel-megalázással. Mindegy hogyan, csak eltűnjenek az önállóan gazdálkodók a faluról. Mert a tulajdon, az önálló gazdálkodás az autonómia alapja. Ezt pedig a kommunizmus nem tűrhette. A kulákperek anatómiája.

Ha nem sikerül a párt által kitűzött termelési cél, annak csakis az imperialista ármány lehet az oka. Ez a kiindulópontja a Rákosi korszak nagy bánya-pereinek.

Wilson mint varázsszó, Wilson mint mákony. 1918 magyar elemzéséből nem maradhatnak ki a wilsoni pontok. De miért hittünk neki? Ez itt a kérdés!

Miért történt meg Trianon? Bűneink miatt? Az események elkerülhetetlen láncolata miatt? Vagy azért, mert a döntő pillanatban – hogy erősebb szót ne használjunk - alkalmatlanok jutottak kormányrúdhoz?

Ember maradt az embertelenségben, mégis embertelen körülmények között pusztult el. Sokan köszönhetik neki az életüket, és ő utolsó óráiban, a szovjet munkatáborban tartott istentiszteleten is szolgált. Magyar hőst mutatunk be, aki, mint minden önállóan, magyar módon gondolkodó ember, a nemzeti szocializmussal és a szovjet szocializmussal is szembekerült.

Azokra emlékezünk, akik nélkül nincs ma magyar Sopron, s persze eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi történt volna, ha 3 évvel korábban, 1918 őszén-telén nem szerelik le a hadsereget, s az egész ország egy nagy Rongyos Gárdává változva védte volna meg a magyar területeket a rátörő román, cseh és szerb csapatoktól. Erő és siker 1921-ből.

A Kárpát-medencében számos magyar egyetemi-felsőoktatási város volt. Pozsony és Kolozsvár is, például. A professzorok egy szál ruhában menekülhettek, könyvtárukat, jegyzeteiket, tudományos munkásságukat ott kellett hagyniuk a megszállók parancsára. No de a halálból miként lett feltámadás a nagyívűen gondolkodó Klebelsberg Kunó vezetésével?

1919-ben az Erdélyt tűzzel-vassal megszálló román csapatok húsvét hetének nagypéntekjén bestiális körülmények között végeznek ki több mint száz köröstárkányi és kisnyégerfalui lakost: férfiakat, nőket, gyerekeket is. Az árvákat felnevelte a falu. Az áldozatoknak pedig csak 80 év elteltével állíthattak emléket a megmaradtak utódai.

Románia, évtizedeken át: amikor gyerekeket is beszerveztek, hogy jelentsenek tanáraikról, társaikról, szüleikről. S a beszervezők köztünk éltek a romániai „rendszerváltoztatás” után is. Bennünket persze elsősorban Erdély érdekel: miként működött ez a magyar közösségben?

A csendről beszélünk. A csendről, mint történelemi tényezőről. Az elhallgatásról és az elhallgattatásról is, de arról is, hogy miért nem mondja el igazán dicsérendő tetteit számos embermentő.

Nem érte meg a rendszerváltoztatást, amiért annyit dolgozott. Mikortól? Már a német megszállás idején is 1944-ben, aztán 1945-től a szovjet megszállás idején folyamatosan, töretlenül. Vajon mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy a nyílt tárgyaláson visszavonja az ávó verőlegényei által kicsikart vallomásait? És mi következett utána, amikor újra magára maradt az ávóval a pincék mélyén?

A háborúnak törvényszerűen ki kell törnie – ez volt a közfelfogás még egyházi körökben is az első világháború előtt. S ha szinte mindenki így gondolkodik, a háborúnak bizony ki kell törnie. De miként ütközött össze ebben az időben a szociáldarwinizmus és a kereszténység? Vagy nem is ütközött össze?

Amikor az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi nagykövete megérkezett Budapestre, kijelentette, hogy Amerika 100 éve Magyarország barátja és az is marad. Ezt a száz év barátságot elemeztük.

A kivándorlók két nemzedék múlva elvesznek az anyaország számára – ez a Romániába az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején kivándorolt magyarok sorsának legfőbb tanulsága. No de miért vándoroltak ki a magyarok saját országukból idegenbe? Ezt is igyekszünk megérteni.

Szerov tábornok a KGB alapító vezetője 1954-től. A magyar forradalom egyik ellensége. Most jelent meg a naplója, benne sok Magyarországra vonatkozó feljegyzéssel. No de miért vezet naplót egy titkosszolgálati tábornok? És tényleg benne van minden titok?

A délszláv háború magyar lapjait lapozzuk fel a magyarok lakta Szentlászló ostromát idézve.

Veszprémy László Bernát könyve alapján beszélünk arról, hogy Magyarország 1944-es német megszállását követően a hazai zsidó közösségek vezetői feloldhatatlan dilemma előtt találták magukat: működjenek együtt a németekkel, vagy válasszák az ellenállás útját? Mit tudtak a zsidó vezetők Auschwitzról? Kiváltságos helyzetben voltak-e? Kollaboránsnak számítanak-e, vagy nem volt választásuk? Mi volt Hort...

Könyves Kálmán létrehozta, a szocialisták megszüntették – a kezdetet és a végpontot tekintve így foglalható össze röviden a magyar tengeri flotta történelme. De részletesen is megnézzük, hogy mi vezetett a magyar tengeri flotta 2004-es megszüntetéséhez.

A politikai rendszerváltoztatáshoz elegendő hat hónap. A gazdasági rendszerváltoztatáshoz kell hat év. A szellemi rendszerváltoztatáshoz hatvan év szükséges. Félidőn túl vagyunk. Mennyit változott a magyar társadalom értékrendje 1989-től mostanáig?

Hazajöhet-e a Szent Korona abba az országba, amelyet megszállva tartanak a szovjetek? Ez volt az amerikai magyar emigráció egyik legfontosabb kérdése a hetvenes években.

Antiszemiták voltak? Igen. Embermentők voltak, zsidókat mentettek? Igen. Erről a látszólagos ellentmondásról beszélgetünk.

Szürke eminenciás. Túl szép kifejezés ez a Rákosi és különösen a Kádár-rendszerben meghatározó politikusként működő Münnich Ferencre, akit csak egy hajszál választott el attól, hogy róla nevezzék el a Kádár-rendszert.